Dunavarsány

Dunavarsány természeti értékei következtében jelentős idegenforgalommal rendelkezik. A festői Duna-parti üdülõhelyek és a mesterségesen kialakított bányatavak kellemes pihenési, szórakozási lehetőséget biztosítanak a településre látogatóknak.

A település nevezetes természeti látnivalói közé tartozik a Kis-Dunán található mintegy 10 hektárnyi úszóláp, a Domariba-sziget, a Varsányhalmon található Árvalányhajas terület. Ady Endre emlékét idézi a háború után elpusztult Vészi-kúria udvarán található négy darab feketefenyő. A kastély gyakori vendégeként a költő itt írta például a Fekete Zongora című versét, illetve a Margita élni akar cikluskölteményét.

Az egykori bányatavak közül kiemelkedik a település északi oldalán fekvő közkedvelt fürdőzőhely, a Rukkel-tó. Duna-parton jelentős sportcentrum a Közép-magyarországi Általános Olimpiai Központ.

A nyár elején megrendezésre kerülő Dunavarsány Napok, a Szüreti bál, vagy a gyakran tizenöt-húsz együttes részvétel megvalósuló népzenei találkozók minden évben sok idelátogatónak nyújtanak felejthetetlen élményt, szórakozást.

Dunavarsány első írásos említése 1269-ből való. A korábbi Árpád-kori falu a tatárjárás idején elnéptelenedett. A falut és környékét V. István 1270-ben a nyúl-szigeti apácáknak adományozta.

A középkorban gyéren lakott terület Hunyadi János kormányzósága idején Fejér megyéből átkerült Pest-Pilis-Solt vármegyéhez. A török hódoltság után I. Lipót császár türingiai svábokat telepített a környékre. Varsány falu a 19. század közepétől lett a taksonyiak birtoka, önállóságát 1946-ban nyerte vissza.

Dunavarsány legújabbkori történelme viszonylag rövid, de ezen idő alatt rendkívül dinamikusan fejlődött. Fejlődése különösen az utolsó évtizedben gyorsult fel. Közel ezer éves múltja után Dunavarsányt 2004. szeptember 18-án várossá avatták, amelyet méltóan ünnepelt meg az új város lakossága.

forrás és képek: http://dunavarsany.utisugo.hu/